Készíts olyan elosztott rendszert, amely számítógépeket ábrázol, és üzenetküldéseket valósít meg közöttük az alábbi módon.

Mindegyik számítógépet egy szerveroldali socketen keresztül kezelünk a rendszerben. A számítógépeknek van neve, valamint címe, ami egy egész szám 1024 és 65535 között, és egybeesik a socket portjának számával; feltételezhető, hogy ez különbözik mindegyik másik számítógép címétől. A számítógépek nincsenek kapcsolatban mindegyik másik számítógéppel, csak meghatározott szomszédaiknak tudnak üzeneteket küldeni -- egy távolabbi számítógépnek szóló üzenet csak több lépésben juthat el oda. A szomszédsági viszony irányítatlan (ha A tud üzenetet küldeni B-nek, akkor B is A-nak), és feltételezzük, hogy a számítógépek összefüggő gráfot alkotnak, azaz mindegyik elérhető mindenhonnan.

Mielőtt a szokványos üzenetküldés megkezdődne, egy útválasztási (routing) fázis hajtódik végre. Mindegyik számítógép kiküld minden vele szomszédos számítógép felé egy olyan üzenetet, amelyben kihirdeti a saját címét. A fogadó számítógép megvizsgálja, hogy kapott-e már olyan üzenetet, amelyben ez a cím szerepel; ha igen, nem foglalkozik az üzenettel a továbbiakban. Ha a cím még ismeretlen, a fogadó gép eltárolja a routing táblájában, hogy az ilyen címre menő üzeneteket afelé a szomszédos számítógép felé kell majd továbbküldeni, ahonnan ez az üzenet érkezett. Ezenkívül a fogadó gép elküld egy-egy routing üzenetet mindegyik szomszédjának, immár a saját címét megadva a szomszéd helyén. Egy routing üzenet formátuma tehát az alábbi:

    routing <meghirdetett cím> <küldő szomszéd címe>

Az alábbi példában az 56789-es című számítógéphez például a következő üzenet fut be többek között:

    routing 1234 4567

Az 56789-es gép eltárolja a routing táblájába a megfelelő információt, majd továbbküldi a szomszédainak a következő üzenetet.

    routing 1234 56789



Minden szokványos üzenethez meg van adva, hogy a program elindulása után hány ezredmásodperccel induljon el; feltételezzük, hogy eddigre már a routing üzenetek mindenhová eljutottak. Egy szokványos üzenet formátuma az alábbi.

    msg <célgép címe> <üzenet sorszáma> <azon gépek neve szóközökkel elválasztva, amelyikeken eddig átutazott az üzenet>

Az alábbi példában befuthat a következő üzenet a 4567-es című gépre:

    msg 56789 1 otodikGep egyikGep

Amikor egy gép megkap egy továbbítandó üzenetet, várakozzon egy keveset, majd küldje tovább a routing tábla szerinti következő gépnek az üzenetet, immár beleírva a saját nevét is az üzenet végére. Amikor egy gép a neki szóló üzenetet kap, írja bele a saját nevének megfelelő, txt kiterjesztésű fájlba, mikor kapta meg az üzenetet, és az melyik gépeken utazott keresztül.



A program kétféle paraméterezéssel indítható. Ha egyetlen parancssori paramétert kap a program, ami egy létező fájl neve, akkor abból olvassa ki a számítógépek neveit és a küldendő üzenetek adatait. A fájl szerkezete az alábbi.

    ujgep     egyikGep 1234
    ujgep     masikGep 1345
    ujgep     harmadikGep 4567
    ujgep     negyedikGep 56789
    ujgep     otodikGep 9999

    kapcsolat 1234      1345 4567
    kapcsolat 1345      56789
    kapcsolat 9999      1234
    kapcsolat 4567      56789

    uzenet    1500 1 9999  56789
    uzenet    5000 2 4567  1345
    uzenet    3500 3 1345  56789

Minden sor külön utasítást ad, amelyre a sor első szava utal, illetve lehetnek a fájlban üres sorok is. Elsőként a gépek nevei és címei vannak felsorolva, majd az szerepel, hogy melyik gépek vannak kapcsolatban (a kapcsolat oda-vissza értendő), ezután pedig az szerepel, hogy az üzeneteket mennyi idővel (hány ezredmásodperccel) a kezdés után kell elküldeni, mi az üzenet sorszáma, ki a feladó, és ki a címzett. Feltételezhető, hogy a fájlból érvényes adatokat kapunk.


A második indítási lehetőség: a parancssori paraméterek a számítógépek címeit tartalmazzák, kivéve az első két paramétert. Az első paraméter egy egész szám, megadja, hogy hány üzenetküldés legyen a rendszerben -- az üzenetek kiinduló és célszámítógépe véletlenszerűen legyen kiválasztva (természetesen ne essen egybe a kettő). A számítógépek közötti kapcsolatok is véletlenszerűek legyenek ebben az esetben, számukat a második parancssori paraméter adja meg. A számítógépek neve legyen gep1, gep2 stb.


A rendszer nyissa meg továbbá a 23456 portot, ahová kliensek kapcsolódhatnak (egyszerre akár több is), és szöveges üzeneteket küldhetnek. Az üzenetek formátuma megegyezik a fenti fájlban szereplőkkel (ujgep, kapcsolat, uzenet). Új kapcsolat esetén új routing üzenetet kell a számítógépnek küldenie azon keresztül. Egy kliens küldhesse továbbá a "kilep" üzenetet is, amelynek hatására a program lépjen ki. (A szerverek leállításához küldhető nekik is kiléptető szöveges üzenet.)


Minden fontos történésről jelenjen meg üzenet a sztenderd kimeneten.